Petőfi Irodalmi Múzeum: Ki vagyok én? Én mondom meg! – Az irodalmi múzeum lehetséges szerepei a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentésében a kulturális identitás árnyalt értelmezését és megélését célzó múzeumpedagógiai programok segítségével

Mintaprojekt alapadatok

Mintaprojekt címe: Ki vagyok én? Én mondom meg!

Alcíme: Az irodalmi múzeum lehetséges szerepei a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentésében a kulturális identitás árnyalt értelmezését és megélését célzó múzeumpedagógiai programok segítségével

Mintaprojekt megvalósító intézmény, település: Petőfi Irodalmi Múzeum,Budapest

Régió:

Megvalósulás helyszíne (ha eltér a megvalósító intézménytől):

Együttműködő köznevelési intézmények: Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Gimnázium, Szakgimnázium, Szakközépiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Felnőttoktatási Intézmény

Együttműködő felsőoktatási intézmény: Színház- és Filmművészeti Egyetem

Mentorált múzeum, település: A Magyar Nyelv Múzeuma, Széphalom

Választott módszertani téma1: A múzeumok felkészítése a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok kompetenciáinak fejlesztésére

Választott módszertani téma2: A modern múzeumi interpretáció módszertana – gyűjtemények pedagógiai hasznosíthatósága

Bevont diákok száma (megvalósító és mentorált intézményből összesen): 30 fő

 

Társadalmi, gazdasági, pedagógiai körülmények, amelyek a mintaprojekt kiindulási helyzetét jellemzik

„Az Európai Unió a társadalmi integráció elősegítése érdekében csökkenteni kívánja a korai iskolaelhagyók arányát, ennek érdekében egy célértéket határozott meg. Ezt a célértéket (10%) 2010-re sem az uniós országok, sem Magyarország nem érte el. 2020-ig a célérték ismét a 10%-os arány elérése. (…) A gyengén teljesítő lányok, közöttük kiemelten a romák, akik országosan a gyengén teljesítő lányok legalább negyedét-harmadát jelentik, eleve kevés szakmára jelentkezhetnek (…) A korai iskolaelhagyással kiemelten érintett iskolákban a pedagógiai és a szervezeti kultúra fejlesztése egyaránt szükséges, mivel a lemorzsolódás, a végzettség nélküli korai iskolaelhagyás csökkentését segítő aktív pedagógiai beavatkozások alkalmazását akadályozza az integrált nevelés bevezetésével kapcsolatos felkészületlenség, a fejlesztést segítő szolgáltatások differenciáltságának, elérhetőségének és megfelelő hozzáférésének egyenlőtlensége.”

(http://www.kormany.hu/download/7/6a/e0000/ESL-Cselekv%C3%A9si-terv_20161109.pdf)

A Petőfi Irodalmi Múzeum mintaprojektjébe bevont tanulók közel 100% roma származású és / vagy identitású, így a pályázat megvalósítása során a leginkább veszélyeztetett csoport kerül fókuszpontba. A pályázat alapvetőnek tekinti a köznevelési intézmény, felsőoktatási hallgatók, illetve múzeumi szakemberek szoros kooperációját. A múzeum nem csupán „kapocs” a közoktatási és felsőoktatási intézmény között, hanem a nyilvánosságnak olyan tere, mely egyszerre autorizál és (re)prezentál. Egy országos közgyűjtemény hatékonyan hitelesít és kommunikál széles körben fontos társadalmi, politikai, gazdasági célokat (jelen esetben a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentését), illetve lehetőséget biztosít a leginkább érintett diákok számára, hogy a múzeumot, mint megmutatkozásuk terét használják, mely támogathatja önértékelésüket, segítheti egészségesebb ön- és valóságismeretük kialakulását, tágabban kulturális identitásuk körvonalazását, artikulálását.

A múzeum tehát egyfelől kiemelt figyelmet fordíthat a leginkább veszélyeztetett csoportokra, másfelől a szakemberek termékeny együttműködése hatékony módszertani újításokat körvonalazhat.  A projekt  lehetőséget biztosít arra is, hogy a szélesebb nyilvánosság is értesülhessen a téma fontosságáról, az elért eredményekről.

Petőfi Irodalmi Múzeum: Ki vagyok én? Én mondom meg! - Az irodalmi múzeum lehetséges szerepei a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentésében a kulturális identitás árnyalt értelmezését és megélését célzó múzeumpedagógiai programok segítségével

A mintaprojekt konkrét céljai, a célok kapcsolódása a két választott módszertani témához

A Kalyi Jag Roma iskolával létrejött együttműködés elsődleges és rövidtávon megvalósuló célja, hogy a kiválasztott diákok, három, különböző művészeti módszerekkel dolgozó csoportba (kreatív írás és olvasás, képzőművészet, performatív művészetek) osztva felkészüljenek egy a saját identitásuk problémakörére alapozott közösségi kiállítás létrehozására.

A PIM Bártfay-termébe tervezett közösségi tárlat elkészítéséhez szükséges kompetenciák (kooperáció, kreatív energiák mozgósítása, kommunikációs és vizuális készségek) megszerzése az eszköze a mélyebb ön- és valóságismeret kialakításának, s ezzel a hatékonyabb, társadalom-komform szereplehetőségek megtalálásának, felvállalásának.

A projekt 5 hónapos futamideje nem teszi lehetővé, hogy érdemi eredményeket érjünk el a korai iskolaelhagyás visszaszorításában, de a projekt során egy olyan módszertani keretrendszer körvonalazódik, mely minden kétség és tévút őszinte vállalásával és reflexív értelmezésével, alapot szolgáltathat további közoktatási intézmény, múzeum és egyetem közötti együttműködésekhez a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentése érdekében.

Közép- és hosszú távú célunk, hogy a projektben résztvevő diákok szabályelkerülési habitusai (berögződései) megkérdőjeleződjenek, roncsolt ön- és valóságértelmezésük valamelyest javuljon, s lehetővé váljon számukra bizonyos mértékben társadalom-konform magatartásminták elsajátítása és az önérvényesítési mechanizmusban játszott szerepük hatékonyságának felismerése.

A mintaprojekt megvalósítása során alkalmazott módszerek bemutatása és indoklása

A három csoport egészen másfajta módszerekkel, más egyéniségű és hátterű csoportvezetővel, vezetőkkel, heti rendszerességgel, 2×45 percben, dolgozik. A csoportvezetők kiválasztásánál szempont volt esetleges személyes érintettségük, szakmai kompetenciáik, felkészültségük, valamint hogy a felsőoktatási hallgatók is hangsúlyos szerepet kapva a projektben olyan pedagógiai tapasztalatokra tehessenek szert, melyek segíthetik további oktatói munkájukat. A sokszínű csapatban helyet kapott képzőművész, dramaturg, filmrendező, író, illetve múzeumpedagógus is.

Mindhárom csapatnak ugyanaz a kérdés, illetve irodalmi textus volt a kiinduló alapja. A „Ki vagyok én?” provokációjára kutattuk volna a lehetséges válaszokat Babits Mihály és Erdős Virág Petőfi koszorúi című textusai alapján. Azonban, ahogy egy mintaprojektnél előfordul, az alapvető célok alterálása nélkül a problémafelvetés és a hozzá kapcsolható, produktívnak mutatkozó, pedagógiai módszerek jelentősen eltértek a tervezettől.

A performatív művészetek módszertanát alkalmazó csoport egy színházi előadás létrehozására vállalkozott volna két színházi, filmes szakemberrel, Gábor Sárával és Barcsai Bálinttal, akik munkáját a háttérben két tapasztalt oktató segíti, Patonay Anita és Simányi Zsuzsanna. A diákok számára nehezen megszokható újdonságot jelentett, hogy a feléjük irányuló elvárások, melyek jellemzően szabályrendszerek felállításában (például játékszabály) nyilvánulnak meg, nem szükségszerűen hordozzák a „bukás” frusztráló veszélyét.

A vezetők azonban rugalmasan, minden héten, a tapasztalatok fényében és azok reflexív elemzését követően, változtatták munkamódszerüket, hogy a csoport eljuthasson egy szerkesztett és szervezett közös zenélésig, avagy kisebb csapatos, de kooperációt igénylő, versmondásig.

A kreatív írás és olvasás csapatban (Gökhan Ayhan és Izsó Zita) szintén eltértünk mind a kiinduló kérdéstől, mind a szövegektől, s egy közös, cigány mese helyett először meg kellett tapasztaltatni a diákokkal, hogy az írás vagy bármiféle artikuláció, milyen terápiás hatással bírhat (az indulat levezetése, az önkifejezés, a sikerélmény megélése miatt). A csoport 4 hónap munka során a képektől haladt a szövegek felé, s egy-egy vizuális impulzus alapján közös történeteket szőttek benyomásaikból a résztvevő diákok.

A képzőművész foglalkozáson jelen lévő fiatalok feladata volt talán a legmegfoghatóbb. Vári Zsolt csoportvezető az alkotás folyamata során képzőművészeti alapfogalmakkal, stílusjegyekkel is megismertette őket, melyek így absztrakt és távoli fogalmakból, kipróbálható játékká, élménnyé váltak.

Petőfi Irodalmi Múzeum: Ki vagyok én? Én mondom meg! - Az irodalmi múzeum lehetséges szerepei a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentésében a kulturális identitás árnyalt értelmezését és megélését célzó múzeumpedagógiai programok segítségével

Milyen tapasztalatokkal szolgált a megvalósított mintaprojekt? 

Mindhárom csoport esetében alapvető felismerés, hogy mélyen sérült a diákok ön- és valóságismerete, hihetetlen ellenállást tanúsítanak bármely szabályrendszerrel, vagyis elvárás-rendszerrel szemben, motiválásuk – hiszen majdnem mindig azt tehetik, amit akarnak – nagy szakmai kihívást jelent. Etnikai, kulturális identitásuk jellemzően alig artikulált, tisztázatlan, konfúz, ellentmondásos. S összességében a munkafolyamat nem értelmezhető kauzális építkezésnek, mert hiányoznak az ezt támogató rendszerek, normák, így az újrakezdés, módosítás, alkalmazkodás válnak meghatározó fogalmakká a kooperációs kísérletekben.

A csoportvezetők reflexív gondolkodásmódja, szakmai felkészültsége és elkötelezettsége megnyilvánul a heti rendszerességgel zajló tapasztalatcsere, őszinte ön- és helyzetelemzések során és ennek eredményeként körvonalazódnak a produktívnak ható retorikai konstrukciók, viselkedési módok, illetve motivációs technikák.

A megvalósult mintaprojekt adaptálhatósága más muzeális intézményekben

Reményeink szerint a születendő kiállítás, és módszertani tanulmányok őszinteségük és több perspektívájúságuk miatt is, alkalmas kiindulópontjai lehetnek bármely magyarországi közoktatási intézmény, múzeum, illetve felsőoktatási intézmény kooperációjának.