Zempléni Múzeum: DigiMúzeum

Mintaprojekt alapadatok

Mintaprojekt címe: DigiMúzeum

Alcíme: A szerencsi Zempléni Múzeum digitalizált gyűjteményeinek hasznosítási lehetőségei

Mintaprojekt megvalósító intézmény, település: Zempléni Múzeum, Szerencs

Régió: Észak-magyarországi

Megvalósulás helyszíne (ha eltér a megvalósító intézménytől):

Együttműködő köznevelési intézmények: Bolyai János Katolikus Általános Iskola, Szerencs

Együttműködő felsőoktatási intézmény: Miskolci Egyetem BTK

Mentorált múzeum, település: Sárospataki Képtár, Sárospatak

Választott módszertani téma1: Digitalizált gyűjtemények oktatási haszna

Választott módszertani téma2: Új munkatársként a múzeumban

Bevont diákok száma (megvalósító és mentorált intézményből összesen):

300 általános iskolás korú tanuló, és 50 felsőoktatási hallgató

 

Társadalmi, gazdasági, pedagógiai körülmények, amelyek a mintaprojekt kiindulási helyzetét jellemzik

Szerencs Borsod-Abaúj Zemplén megye egyik kisvárosa. Lakosságának száma az utóbbi időben csökkenést mutat: míg néhány évvel ezelőtt a 10 ezer főt is meghaladta, napjainkban kb.  9000 lakosa van.  A népesség kor szerinti összetételében szembetűnő, hogy magas a nyugdíjas korúak aránya. Az aktív dolgozók jelentős része a város intézményeiben és vállalkozóknál van foglalkoztatva, sokan más városokba ingázva dolgoznak, miután a város működését meghatározó Szerencsi Cukorgyárat 2008-ban bezárták.  Még mindig jelentős a közfoglalkoztatottak, a hátrányos helyzetűek és az elszegényedett családok száma. A magukat romának vallók a közoktatási intézményekben kb. 10 %-ban vannak jelen.

A járások 2013-as újjászervezésekor újra felállt a Szerencsi járás. A 2012. évi adatok szerint a járás területe 432,09 km², népessége 37 473 fő, népsűrűsége 87 fő/km².  2014-ben két települést csatoltak a járáshoz, így jelenleg egy város  és 15 község  tartozik hozzá.

A társadalmi és demográfiai, lakás és életkörülmények, helyi gazdaság és munkaerő-piaci, valamint infrastruktúra és környezeti mutatókból képzett, összetett mutatószám alapján a Szerencsi járás Magyarország 38. legkevésbé fejlett kistérsége, a vonatkozó törvény alapján a  fejlesztendő terület besorolást kapta.

A társadalmi-gazdasági, stratégiai fejlesztési igényeket figyelembe véve a projekt  általános  célja a köznevelés esélyteremtő szerepének javítása, a képzettségi szint növelése és a korai iskolaelhagyás arányának csökkentése volt. Társadalmi szerepvállalásuk növelésével elérhető, hogy a múzeumok a kompetencia alapú képzés hatékony segítői legyenek, az iskolán kívüli oktatás fontos helyszíneivé váljanak.

A mintaprojekt konkrét céljai, a célok kapcsolódása a két választott módszertani témához

A szerencsi Zempléni Múzeum alapgyűjteményei mellett két unikális kollekcióval rendelkezik: a képes levelezőlap és az ex libris gyűjteménnyel. Mindkettő nagyságrendje jelentős, a képeslap-kollekció kb. egymillió darabból áll, az ex libris gyűjtemény pedig 35 ezer darabos. A műfajok kiválóan alkalmasak a számítógépes feldolgozásra, digitális kópiáik széles körű felhasználási lehetőségeket rejtenek magukban. A képeslapgyűjtemény egy olyan képdokumentum tár, amelyet nagyon sokan felhasználnak különböző célokra, az építészek, helytörténészek körében különösen népszerű, de témagazdagsága miatt az oktatáshoz is kiválóan hasznosítható. Az ex libris gyűjtemény kulturális jelentősége számottevő.

A projekt során a Zempléni Múzeum a digitalizált múzeumi tartalmak oktatási hasznosítására kívánt módszertani útmutatást kidolgozni, ugyanis ebben olyan lehetőségek rejlenek, melyek mind a tanulók, mind az oktatók, mind pedig a pedagógusképzésben résztvevők számára érdemes kiaknázni.

A projektben fő célkitűzése a résztvevő muzeális intézmények (mintaprojekt gazda és mentorált múzeum), valamint a köznevelési intézmények közötti szakmai, oktatási-nevelési együttműködés ösztönzése, erősítése, elmélyítése, a múzeumok felkészítése a köznevelés támogatására, ezzel párhuzamosan a köznevelési intézmények érzékenyítése a múzeumok formális oktatást segítő, valamint a nem formális és informális tanulást biztosító kínálatának igénybevételére.

Fontos kiemelt célok:

  1. A köznevelés hatékonyságának, eredményességének támogatása korszerű múzeumi módszerekkel

1.1 Tehetséggondozás

1.2 Kompetenciafejlesztés, ismeretbővítés

1.3    Esélyegyenlőség, felzárkóztatás, a korai iskolaelhagyás csökkentése

A projekt fontos célkitűzése a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok kompetenciáinak fejlesztésére, múzeumi közreműködéssel.

  1. Múzeumok és köznevelési intézmények közötti együttműködés erősítése elmélyítése

 

A mintaprojekt megvalósítása során alkalmazott módszerek bemutatása és indoklása

A projekt megvalósítása során a Bolyai iskola és a múzeum közös programokat, „szakköröket” szervezett két korcsoport számára. A 60 perces foglalkozásokat hetenként tartottunk. A szakköri munka során a gyermekek megismerkedtek a képeslapok és az ex libris történetével, a múzeumban lévő gyűjteménnyel és betekintést nyertek a rendszerezés és feldolgozás folyamatába. A múzeum gyűjteményében lévő ex libris dúcok segítségével bemutatásra és kipróbálásra került az ex librisek reprodukálása, valamint a gyerekek önállóan is készítettek képeslapokat és ex libriseket. Az elkészült művekből és a gyűjtemény egyéb darabjaiból a szakköri foglalkozásokon részt vevő gyereke és a múzeum munkatársai együtt egy kiállítási anyagot állítottak össze, és ezt az iskola többi tanulójának is bemutatták.

Ezeken a programokon a tanulók nemcsak megismerkedtek a múzeumban folyó munkával, a gyűjteményekkel, hanem szervesen bekapcsolódtak a feldolgozásba, a digitalizálásba, megismerték a gyűjtemények felhasználási lehetőségeit. A pedagógusok és pedagógushallgatók is megismerhették a múzeumban rejlő oktatási lehetőségeket, melyek segítségével non-formális és informális módon kiegészíthetik, interaktívabbá tehetik az órai oktatást. Ezáltal az intézmény megfelel a kitűzött célnak és bekapcsolódik az oktatásba, miközben a múzeum számára fontos háttérmunkák – feldolgozás, digitalizálás- is megtörtént.

A projekt során a diákok a múzeumi háttérmunka minden egyes lépésébe bekapcsolódtak, ezáltal gyakorlati kompetenciákat szerezhettek.

  1. Gyűjteményismeret: Az szakköri foglakozásokon részt vevő tanulók, a és a felsőoktatási hallgatók megismerkedtek a múzeum történetével, a kiállításokkal és a gyűjteményekkel. A gyűjteményt alkotó egységekből állt össze
  2. Feldolgozás. A múzeum szakembereinek segítségével megismerték a feldolgozás folyamatát. Megtanulták rendszerezni, csoportosítani a gyűjtemény darabjait.
  3. Kiválasztás, előkészítés: A szakkörökrésztvevői  megtapasztalhatták,  hogyan történik egy kiállításra való felkészülés, hogyan és mi alapján történik a kiállítandó darabok kiválasztása a gyűjteményből.
  4. Kutatási munka: A diákok és pedagógusok elsajátítják azt a képességet, amivel a múzeum szakemberei felkészülnek egy kiállításra. Kutatás munkát végeznek az exlibris és a képeslap története témakörében, mely a jövőben általuk elkészített valós és virtuális kiállítás szerves részét fogja képezni.
  5. Gyakorlati munka, alkotói tevékenység: A diákok a múzeumpedagógus által összeállított  feladatsorokat oldottak meg, amely a kutatómunkára épültek,és gyakorlati elemeket tartalmaztak. Különböző technikák segítségével a diákok maguk is készítettek exlibriseket és képeslapokat.
  6. Digitalizálás. A tanulók megismerkedtek a digitalizálás fogalmával, és az ennek eredményeképpen létrejövő adatbázisokkal. Megtanulták használni a szkennert, és rögzítettek adatokat, tehát nemcsak elméleti jellegű, hanem gyakorlati kompetenciákat is fejlesztettünk.
  7. Kiállítás létrehozása.

Mindkét csoport egyik foglakozását a mentorált intézményben, a Sárospataki Képtárban tartottuk meg.

Azon túl, hogy a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatói részt vettek az egyes foglakozásokon, számukra egy külön szakmai napot is tartottunk, amelynek keretében meglátogatták a felsővadász Rákóczi-kastélyt, amelyben jelenleg egy általános iskola működik, majd a szerencsi református templom melletti ásatásról halhattak egy előadást. Délután került sorra a múzeumpedagógiai műhelybeszélgetés, amelynek során a projekt tanulságait vitattuk meg.

A programhoz kapcsolódott Tari Annamária pszichológus előadása, amely az internet és a modern telekommunikációs eszközök használatának veszélyeire hívta fel a pedagógusok és a szülők figyelmét.

Milyen tapasztalatokkal szolgált a megvalósított mintaprojekt? 

A tanulók számára a modern tömegkommunikációs eszközök, a számítógépek és az internet használata napjainkban már természetes. Órákat töltenek ezen eszközök mellett, de többségében nem tudják helyes célra, pl. az ismeretszerzés eszközéül  használni az informatikai eszközöket és az internetet. Foglakozásaink fő célkitűzése az lett, hogy megmutassuk számukra, milyen módon juthatnak értékes információkhoz. Az egyes gyűjteményi egységek megismerésével újabb ismereteket is átadtunk, pl, az ex herbárium feldolgozása előtt a gyereke gyűjtöttek növényeket, és megpróbálták meghatározni azokat, összevetették a művészi ábrázolással az eredeti növényt .

A szakkörön részt vevő tanulók érdeklődőek voltak, nagy örömmel vettek részt a múzeumi foglalkozásokon.  Minden alkalommal kaptak gyakorlati feladatot is, és gyakran maguk is alkothattak. A legnépszerűbb részei a foglalkozásoknak éppen ezek voltak.

Ugyanakkor azt is megtapasztalhattuk, hogy a gyereket napjainkban már túlságosan is „beszippantja” a virtuális világ. Ezért hívtuk meg a téma egyik szakértőjét, Tari Annamáriát, aki előadásában rávilágított arra, hogy az okostelefonok által könnyen elérhető internet világa azért veszélyes a gyermekekre, mert még nem képesek különbséget tenni a valóságos és a virtuális között.

Tehát mindamellett, hogy nagyon fontos a jövő generációk számára, hogy a digitális kompetenciákat fejlesszük, hogy megtanítsuk őket a modern eszközök használatára, arra is fel kell hívnunk a figyelmüket, hogy mire érdemes használni ezeket, és hogy a virtuális segít megismerni a valóságosat, de nem helyettesítheti azt.

A megvalósult mintaprojekt adaptálhatósága más muzeális intézményekben

A projekt elmélyítette a Zempléni Múzeum társadalmi szerepét és beágyazottságát, kiszélesítette az együttműködések rendszerét. A múzeum gyűjteményei digitálisan jól feldolgozottak, jelentős részük az interneten is publikáltak,  így a  közoktatási intézménynek van lehetőségük ezen digitális tartalmak hasznosítására. Erre azonban érdemes ráirányítani az iskolákban dolgozó pedagógusok figyelmét. A program során magvalósuló rendezvényeken a pedagógushallgatók és a pedagógusok megismerkedtek a múzeumok által nyújtott lehetőségekkel, a múzeumok által készített digitális tartalmakkal, amit az oktatás céljaira is fel lehet használni.

A mintaprojekt jó például szolgálhat más muzeális intézmények számára is a digitális tartalmaik felhasználásának vonatkozásában. Fontos tanulsága a projektnek, hogy nem elég létrehozni ezen tartalmakat, erre fel is kell hívni azok figyelmét, akik hasznosíthatják ezt.

A leginkább pozitív tapasztalat az iskolás gyermekhez kötődik. A szakköri foglalkozásokon részt vevő gyerekek sok új ismerettel találkozhattak, és sok-sok élménnyel gazdagodhattak. Ez a módszer kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy a gyerekek sokkal mélyebben megismerkedhessenek a múzeumok világával, hiszen korábban csak egy-egy alkalmi tárlatnézésen, vagy egy egyszeri múzeumpedagógiai foglalkozáson vehettek részt. Az egymást követő foglalkozások azonban lehetővé tették, hogy egy teljes programon vezessük őket végig, így sokkal komplexebb, sokkal elmélyültebb információátadásra nyílt lehetőségünk, amit a gyerekek nagyon értékeltek, és a folytatást is igénylik.

 

szerző: Fazekasné Majoros Judit