MIKSZ-eljünk tudatosan, hogy ne kelljen a falat kaparni!

MIKSZ-eljünk tudatosan, hogy ne kelljen a falat kaparni!

 

“a ……… olyan, mint a szerelem, mert kevés a jó partner”

“a ………. olyan, mint a közlekedés, mert kiszámíthatatlan”

“a ………. olyan, mint a magassarkú a strandon, semmi értelme, de szexi”

“a ………. olyan, mint a zseblámpa, mert ha szerencsénk van, rávilágít dolgokra, amik fontosak”

Mi lehet a közös nevező?

Hát az iskolai közösségi szolgálat!

A fentiekhez hasonló diákmetafórákat idézett Joó Emese, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) budapesti múzeumi koordinátora a Celldömölkön február 4-án megtartott workshopján, mely a múzeumi iskolai közösségi szolgálat (MIKSZ) jelenségét járta körül a Kemenes Vulkán Park illusztris tereiben rendezett „Iskolai közösségi szolgálat: Eső után szivárvány?” című megyei szakmai napon. A Vas megyei múzeumi koordinátorunk, Söptei Eszter által szervezett rendezvényre a múzeumi szakemberek Szombathelyről, Pápáról, Oszkóról és természetesen helyből is érkeztek.

Kis magyar IKSZ-történet

A hazai oktatáspolitika által a 2011-es év végén bevezetett törvény (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről) értelmében 2016. januárja után az érettségire bocsájtás előfeltétele 50 órányi közösségi szolgálat igazolt módon történt teljesítése. A tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenységről és annak pedagógiai feldolgozásáról van szó. Az iskolai közösségi szolgálat, mely a tapasztalati tanulást szolgáló pedagógiai eszköz, nyolc féle tevékenységi területen teljesíthető, többek között kulturális területen is.

A törvény alapján a közgyűjtemények és a közösségi intézmények, mint fogadóintézmények is bekapcsolódnak az iskolai közösségi szolgálatba. Joó Emese meglátása szerint ezt a tevékenységi formát hatékonyabban lehetne a kisebb, a helyi közösségekre közvetlenebbül alapozó muzeális intézmények bevonásával támogatni. A MIKSZ ugyanis amellett, hogy múzeumi közegben zajló és az iskola által közvetített szolgálatot,  önzetlen segítséget jelent, közösségi is, a helyi közösségre irányuló aktív társadalmi szerepvállalás. Mindez pedig a fiatalok társadalmi érzékenyítését, személyes és szociális kompetenciafejlesztését kell szolgálja múzeumpedagógiai eszközökkel.

Az iskolai közösségi szolgálat kérdéskörét az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézete kutatja. 2015-ben például online kérdőíves kutatást végeztek a pedagógusok és iskolaigazgatók körében, majd a diákok oldaláról vizsgálták a programot[1].  A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány[2] pedig elsőként írt kézikönyvet az iskolai közösségi szolgálat módszertanáról, amit ma már több mint 120 középiskolában használnak, tanár-továbbképzéseket szervezett az IKSZ módszertanáról, és szakmai tanácsadást nyújt iskolák számára saját iskolai közösségi szolgálati program kidolgozásához.

Hogy is lehetne önkéntes, ami kötelező?

Európában jelenleg egyedül Magyarországon kötelező jellegű az iskolai közösségi szolgálat. Joó Emese tájékoztatása szerint egy ideig Hollandiában is kötelező jelleggel végeztek ilyen tevékenységet a diákok, de az élet nem igazolta a próbálkozást, ezért kivezették a kötelező változatot a gyakorlatból. Amerikában és Izraelben szintén létezik a kötelező iskolai közösségi szolgálat, de szorosabb kapcsolatot mutat az önkéntességgel, Magyarországon viszont egy lehatároltabb formája dívik, melynek középpontjában a diákok társadalmi érzékenyítése áll. A kezdeményezés célja nálunk a társadalmi, állampolgári tudatosság és aktivitás, valamint a szociális érzékenység javítása.  Projektszerű keretek között, tehát nem esetlegesen, hanem 4-5 alkalommal, szervezetten kellene szembesülnie a fiataloknak a különféle törvényileg védett hátrányosságokkal. (Jelenleg összesen 19 féle ilyen törvényileg védendő hátrány létezik a testi vagy szellemi fogyatékosságtól kezdve a kistelepülésen, netán szegregátumban élésig. Lehet, hogy elsőre nem jutna eszünkbe, de ide soroljuk többek között a határozott idejű foglalkoztatottságot is.)

Amikor a közösségi szolgálatos diákok a falat kaparják

Az iskolai közösségi szolgálatot nem ritkán az ifjúsági önkéntesség formáival keverik össze a közgondolkodásban és a fogadóintézmények esetében is. Hiányzik még ezzel a témával kapcsolatban a múzeumi szakmából a tudatosság, gondot okoz a törvényi előírás megfelelő értelmezése és átültetése a gyakorlatba. Szerencsésebb esetben azért a diákok kompetenciafejlesztése, érzékenyítése is megtörténik menet közben, de elmondható, hogy a fogalmat gyakran félreértik vagy a helyi lehetőségekhez adaptálva ültetik át a gyakorlatba a hazai muzeális intézmények. Olyan munkákat végeztetnek el a diákokkal, amelyek rendesen az intézményben meghatározott munkaköri feladatok lennének, így a közösségi szolgálati helyszínét biztosító intézmény érdekeit szolgálják, ezért szabályosan nem lenne szabad ilyen tevékenységeket végeztetni a diákokkal.

 

A celldömölki workshop résztvevői saját intézményükre is szabott optimális MIKSZ-es lehetőségeken gondoltak

A celldömölki workshop tanulsága szerint is elindult hazánkban egy fejlődési folyamat, az intézmények az adottságaikhoz mérten próbálnak ilyen lehetőségeket kínálni a középiskoláknak, de olykor akaratuk ellenére, tudatlanul sikerül megerőszakolniuk az iskolai közösségi szolgálat valódi koncepcióját. Ezen az alapon fordulhatott elő például, hogy múzeumi iskolai közösségi szolgálat keretében a diákok szó szerinti a falat kaparták, mármint segédkeztek egy lezárult időszaki kiállítás lebontásánál. Az iskolai közösségi szolgálatnak elsősorban a társadalmi érzékenyítést kellene szolgálnia, olyan személyes és közvetlen segítő tevékenységet kellene magában foglaljon, melynek révén a fiatalok biztonságos körülmények között találkoznak testi vagy társadalmi hátránnyal élőkkel, segítséget nyújtanak nekik, és az keletkezett esetleges traumatikus élményt is feldolgozzák szakember, például múzeumpedagógus segítségével.

A MOKK az általa üzemeltetett Múzeumi a’la carte adatbázison már évek óta biztosítja a lehetőséget, hogy a muzeális intézmények egy felületen kínálhassák iskolai közösségi szolgálatos ajánlataikat.

A találati listában kicsit elmélyedve azonban jól látszik, hogy hányan hányféle módon töltik meg tartalommal ezt a keretrendszert. A skála a műtárgyak mosogatásától a Múzeumok Éjszakáján a közönséget bevonó játékok animálásán át az integrált múzeumi nyári táborig terjed, utóbbi a fogyatékos gyerekek mellett az iksz-es fiatalokat, mint segítőket vonja be.

Joó Emese kifejtette a celldömölki workshopon, hogy az az intézmény, amely saját hétköznapi gyakorlatában nem fogad hátrányos helyzetűeket szervezett formában, az nem is fogadhatna iskolai közösségi szolgálatra jelentkező diákokat sem, hiszen nincs mivel példát mutatnia, nincs mibe a diákokat bevonnia.

A társadalmi múzeum koncepciója felé történő nyitás és szemléletváltás következtében egyre több muzeális intézmény találja meg a saját hiteles szerepét ezen a téren is. A sikerhez azonban az intézmények részéről tudatosság, a hátrányos helyzetű csoportok felé történő valódi nyitás, felelősségvállalás, nem kevés önreflexivitás, módszertani megújulás, stratégiai gondolkodás és a lehetőségek nyilvánossá tétele is szükséges. Bár a törvény lehetővé teszi, hogy már 9. osztályosok is részt vegyenek iskolai közösségi szolgálatban, sok esetben ez nem szerencsés megoldás, ebben a korban még nem elég érettek a diákok bizonyos segítő munkákra. Optimális esetben az iskolai közösségi szolgálatos tevékenység a középiskolások maximális autonómia igényével is számol, és egyenrangú partnerként kezelve, múzeumi szakértő rangra emelve felhatalmazza őket, hogy akár digitális kompetenciájukat vessék latba a hátrányos helyzetűeknek történő segítségnyújtáskor.

A múzeumi iskolai közösségi szolgálat fogalmának tisztázásában és a lehetséges megoldási módok tudatosításában, jövőbeni adaptálásában segíthetnek a celldömölkihez hasonló múzeumi koordinátori rendezvények. További segítséget jelent a kerülendő, megfelelő és ideális modelleket egyaránt felvázoló MIKSZ módszertani útmutató is Joó Emese tollából, melynek megjelenése idén nyárra várható szintén a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek projekt keretében.

Szerző: Kajári Gabi
Fotók: Kajári Gabi
Prezentáció: Joó Emese