A holland minta bátorságot ad

A holland minta bátorságot ad

A szolgáltató múzeumi szemlélet és a múzeumi önkéntesség holland jó gyakorlatait tanulmányozták áprilisban egy szakmai tanulmányút keretében a múzeumi koordinátorok és a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” projekt múzeumi komponensének szakmai megvalósítói.  Az ötnapos tanulmányút során Amszterdam több neves múzeumában (Amsterdam Museum, Anna Frank House, EYE Filmmuseum, Rijksmuseum, Van Gogh Museum, Hermitage Amsterdam, Verzetsmuseum, Oude Kerk, Scheepvaartmuseum) is megfordultak.

Mint az amszterdami tanulmányúton részt vett budapesti és vidéki, Veszprém megyei múzeumi koordinátorokat kérdeztük Joó Emesét és Hajdu Franciskát a rendhagyó tapasztalatszerzés során megfogalmazódott gondolataikról.

Számotokra mik voltak a legrendhagyóbb és leginkább iránymutató jellemzői a felkeresett holland múzeumoknak és miért?

Joó Emese:

A holland múzeumok nem csupán életszerűek, hanem valóban élnek. Benne és együtt élnek az őket fenntartó és belőlük inspirálódó, és ezért őket támogató, folyamatosan változó holland társadalommal. Ennek látható jele volt az is, hogy a kortárs témák, az aktuális társadalmi valóság minden múzeumi részletben megjelenik, és természetes, könnyed, ugyanakkor megalapozott módon mutatják be a kapcsolódásokat, könnyen értelmezhető párosításokat, amelyekkel élvezetesen és célravezetően segítik a jelenkor és a múlt értelmezését, összefüggéseinek megértését a látogatók számára.

Fotó: Joó Emese

Rendkívül magas náluk a gyermekek múzeumi reprezentációja. Kiemelt figyelmet fordítanak a legfiatalabbak múzeumi élményére, korszerű nem-formális tanulására. A gyermekmúzeum műfajának holland verziója valamennyi változatában a sokszínű társadalomról, a másság elfogadásáról, egymás megismeréséről és megértéséről tanít indirekt múzeumi eszközökkel és módszerekkel. A gyermekvilág és a gyermek nézőpont nemcsak a kiállítások témájában, hozzáférésének biztosításában, kifejezetten gyermekeknek szóló interpretációban, hanem gyermekalkotások bemutatásában is kifejeződik, mint például az „Ermitázs a gyermekekért” kiállításon. Rendkívüli hangsúlyt fektetnek az akadálymentesítésre és esélyteremtésre irányuló törekvések megvalósítására, azok folyamatos fejlesztésére. Például a „sima” múzeumi hozzáférhetőség széles körben történő biztosítása mellett az Ermitázs tehetséges gyermekeket támogat művészeti ösztöndíjjal. A munkájuk hatását, eredményességét folyamatosan és olyan mérőeszközökkel mérik, amelyek releváns adatokkal szolgálnak, és amelyek előkészítettsége (lásd például az Amsterdam Múzeum gyermekkiállításának vendégkönyvét) a látogatóban is bizalmat kelt. Sikeresen ösztönzik a látogatókat a visszajelzésre azzal, hogy a látogatók által és látogatókért történő fejlesztéseket a látogatók közvetlenül tapasztalják. Jellemző még rájuk az önkéntesség fejlettsége, illetve a működés demokratikus jellege, a szakmai párbeszéd és a partnerség.

Vendégkönyv. Fotó: Joó Emese

Hajdu Franciska:

A legiránymutatóbbal kezdeném. Az amszterdami Ermitázs múzeumban folytatott tehetséggondozó munka nagyon közel állt ahhoz, amit én is igyekszem itthon nagyon kicsiben megvalósítani. Az általános tanrendből teljesen kimaradó művészeti oktatást próbálják pótolni múzeumi keretek között, eredeti műtárgyakkal körülvéve. Rendkívül pozitív volt számomra, hogy ez lehet nagyban is vállalni, persze megfelelő anyagi támogatás mellett, azaz nemcsak kis szakkörökön tehetséggondozást végezni, amit például itthon a Nemzeti Tehetség Program támogatásával sok iskola és kulturális intézmény megtehet. Hollandiában, Amszterdamban ezt több ezer gyermekkel valósítják meg. Válogatás nélkül foglalkoznak tehetségígéretekkel, tehetséges gyermekekkel, és akikben látják a szakmai tudást vagy az elhivatottságot, azoknak további tehetséggondozó és -fejlesztő programokat kínálnak. Lehetőséget adnak arra, hogy a múzeumi falak között olyan ismereteket, tudást és inspirációt szerezzenek egészen kisgyermekként, mely megalapozhatja nem csak a múzeumi ismeretátadást, a művészettörténeti jártasságot, az ízlést és a vizuális érzékenységet, hanem akár hivatássá is kovácsolhatja a gyermeki hobbyt, a rajzolás, alkotás örömét.

Gyerekek a Rijks Múzeumban Fotó: Farkas Gergő

Én saját kis berkeimen belül a Tehetségprogram védő, ölelő karjába kapaszkodva szintén ilyen célokkal foglalkozom gyermekekkel gyűjteményi műalkotások felhasználásával. Ez a holland minta bátorságot ad arra, hogy minél szélesebb körben próbáljak bevonni gyermekeket, nem csak szabadon választható, tanítás utáni időtöltésként, hanem törekedjek arra, hogy legalább a veszprémi gyermekeknek elérhetővé tegyem a képzőművészet azon oldalát, melyet a múzeumi műtárgyak által megismertethetek velük.

Rendhagyónak talán a holland múzeumok önképét és az általuk preferált nézőpontokat mondanám. Hogy mit is jelent ez számomra, azt néhány konkrét példán keresztül igyekszem körülírni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy intézmény tudja, mik a céljai, és ezeket milyen eszközökkel érheti el, továbbá, hogy ezekkel összességében milyen küldetést vállal magára egy adott kulturális platformon, piacon, vagy városban. Amszterdamban azt éreztem, hogy minden intézmény pontosan és jól definiált, tisztában van azzal, hogy kinek szól, miről közvetít tudást, milyen értékek jelentenek számára prioritást, hol és milyen formában kívánja ezt bemutatni, és legfőképpen az egyértelmű a látogató számára, hogy mindezt miért teszi.

Amsterdam Museum. Fotó: Farkas Gergő

 

A szakmai út nagy előnye volt, hogy nemcsak szakmai szemüveggel vizsgálódó látogatói voltunk a kiállítóhelyeknek, hanem a legtöbb helyszínen szakmai gárda fogadott bennünket. A holland kollégák intézményükkel teljes összhangban állva kiváló frontszemélyzetként, a legelőnyösebb módon prezentálták nekünk, messziről jött vendégeknek múzeumukat, majd a kiállítóterekbe érve maga a kiállítás tette ugyanezt.

Hermitage, Paul Mosterd. Fotó: Farkas Gergő

Az Ermitázs nem fukarkodott, nem álszerénykedett, minden egyes lépcsőforduló és ajándékbolti polc, műtárgyfelirat, posztamensen elhelyezett műtárgy ugyanazt a jól megfogalmazott célt szolgálta. Érezd magad VIP vendégnek egy VIP térben, érezd és engedd be a csillogást, a nagy hatásokat, a fancy csoportképeket, emelkedj fel az Ermitázs luxusához. Ezt adja az intézmény neked. Mindezzel már a látogatónak kell megbirkózni, hogy kultursznobként fanyalogva  enyhe irigy grimasszal sétálja körbe a tereket, vagy élvezi azt, hogy az ott töltött másfél órára ő is részévé válhat egy  luxuskivitelben megálmodott profi múzeumi közegnek. Ugyanígy tett a művészet klasszikus templomaként a város felett uralkodó öreghölgy, a Rijksmuseum is. Ez a múzeum is pontosan tudja és meg is mutatja küldetését, melyhez a felújítás utáni épület kiválóan alkalmazkodik és asszisztál. Belépve nagy levegőt veszünk, csendesebben lélegzünk, és valahol ünnepélyes orgonaszó kíséri lépteinket a keleti kincseken át a hajómodellekig, Rembrandt követő pillantásaitól a legegyszerűbb geometrikus formákig.

A munkátokban mi az, amit majd hasznosítani tudtok vagy terveztek a tanulmányúton látottakból?

Joó Emese: A gyermekinterpretáció megoldásait, az önkéntességet és a partnerség gesztusait.

Múzeumi felirat. Fotó: Farkas Gergő

Hajdu Franciska: Az apró figyelmességeket, melyekkel a múzeumi közösségi tereket megtöltik, és otthonossá teszik. Gondolok itt a feliratokra és pihenősarkokra, vagy a munkaboxokra, ahol meg lehet írni néhány céges levelet, ha nem tudjuk magunk mögött hagyni feladatainkat.  A Van Gogh Múzeumból azt a gesztust, ahogy közelebb hozzák a laikus látogatóhoz Van Gogh művészetét. Azon túl, hogy gyönyörködtetik a szemet a színek, a formák és a lendület, mely minden képen olyan erősen hat ránk, ábrázolástechnikai, festészettechnikai, színelméleti mankóval mutatják meg, hogy a szépség nem minden. Persze néhol túlzásnak éreztem azt, ahogy teljes természetességgel már a fogadó térben hetykén ott lógnak a festmények, mintha csak egy plázában sétálgatnék a legfrissebb kollekció között, de a kiegészítő panelekkel inkább már műhelyként, szabadiskolaként tekintettem a tárlatra. Ezt a fajta emberközeli, emberléptékű művészettechnikai tanítást szívesen beépíteném a saját munkámba is. Tapintható, ízlelhető, érezhető elemekkel dolgozva többdimenzióssá lehetne tenni egy képzőművészeti kiállítást.

Mi volt a legmeghökkentőbb holland múzeumi szolgáltatás vagy termék, amivel szembesültetek?

Joó Emese: A NEMO tudomány és technológia centrumban egy robot fogadott az előtérben és kommunikált velem. A modernség, korszerűség nem is pontos jelző erre, inkább az innováció, az egy lépéssel előrébb járás, így a múzeumok a múlt és a jelen mellett a jövővel való találkozást is felkínálják a látogatónak. Érdekes módon ugyanitt a múzeumi shopban nem tudtak áfás számlát adni az intézményem nevére.

Temgerszeti Múzeum, Eye Filmmuseum Fotók: Farkas Gergő

Hajdu Franciska: Bár nagy kedvenceim a múzeumi ajándéktárgyak, a mai túlkínálat, mely az európai múzeumokat jellemzi, számomra már túl sok. Lassan már csak egészségügyi termékeket nem gyártanak Van Gogh mandulavirágaival, de a hétköznapi élet szinte teljes skáláját lefedik a zoknitól a telefonkiegészítőkig. Véleményen szerint a múzeumi merchandise átesett a ló túloldalára. Ahelyett, hogy unikális, egyedi termékeket kínálnának, átfordultak a tömeges, minőségileg megkérdőjelezhető, művészi értelemben értékelhetetlen tárgyak felé. Ez máshol a világban is szembeötlő volt számomra, de itt tömény hatásként ért.

A múzeumi önkéntességgel kapcsolatban mit tapasztaltatok a tanulmányút során?

Joó Emese: A maroknyi szakmai stáb mellett az intézményeket gyakorlatilag önkéntesek működtetik, akiket egyenrangú partnerként kezelnek, tehát valódi munkatársakként, egy közösség tagjaiként dolgoznak együtt velük.

A meglátogatott holland múzeumok munkaszervezéséről, HR helyzetéről mi derült ki számotokra?

Joó Emese: Ahogyan a Tropenmuseum Junior kiállítási előkészületeit ismerem, rugalmasan alkalmazkodnak a bemutatott témához, projekt alapon működnek. Az egyes gyermekkiállításoknál bevonják a muzeológusi és az interpretációs feladatokba a kiállításban bemutatott kultúra képviselőit, akik gyakorlatilag közösségi részvétellel hozzájárulnak a kiállítás anyagához, majd annak bemutatásában is hiteles közvetítőként vesznek részt, ez valódi párbeszédet teremt a kiállítás és a látogatók között

Hajdu Franciska: Sokan vannak egy-egy osztályon, és így mindenki azt csinálhatja, ami a szakterülete, és amihez ért, amihez affinitása van, így abba fektetheti a 100%-osan az energiáit, nem rabolják el határfeladatok.

A múzeumi koordinátori hálózatot koordináló munkacsoport két munkatársát is megkérdeztük arról, hogy mi volt a koordinátorok összbenyomása az amszterdami múzeumokat tanulmányozva.

Bolyácz Róbert: A koordinátorok is a magas szakmai színvonalat, a profizmust, a nagyon erős marketing és sales munkát emelték ki. Björn Stenvers, az Amszterdami Múzeumok Szövetségének (Official Museums of Amsterdam) alapítója és korábbi vezetője, az ICOM Endowment Fund igazgatója utalt is rá, hogy a kulturális és a gazdasági élet vezetői is benne vannak ebben a szövetségben, tisztában vannak a financiális részével.

Björn Stenvers. Fotó: Farkas Gergő

Fülöp Andrea: Az amszterdami ernyőszervezetben, ha valaki nagyon jó bizonyos témában, például az iskolákkal történő kapcsolattartásban vagy a digitalizálásban, akkor  nem csak a saját múzeumában működik ezen a téren, hanem a szervezethez tartozó összes többi intézményben.

Tehát specializálódnak?

Fülöp Andrea: Igen, és összedolgoznak a múzeumok. Ha az egyik múzeumnál beválik valami, akkor azt továbbadják a többinek.

Azaz ott valóban hatékonyan működik a hálózatosodás?

Bolyácz Róbert: Ez az ernyőszervezet egy eléggé bonyolult szervezet, és Björn Stenvers utalt rá, hogy ez csak úgy működhet, ha a múzeumvezetők félreteszik a saját egójukat, és abban segítenek, amiben a legjobbak.

Fülöp Andrea: Nyilvánvalóvá vált az is, hogy ott a múzeumok nagyon öntudatosak, tisztában vannak a saját piaci értékükkel, azzal, hogy mennyi turistát vonzanak. A város elé bátran oda tudnak állni az eredményeikkel, és kérni, hogy őket is vonják be az őket érintő döntésekbe, hiszen a sok turista a városnak is előnyös. Ha a város kihagyná őket a döntéshozatalból, akkor ők megcsinálnák a maguk üzletét. Képesek kivívni egy egyenrangúbb partneri viszonyt.

Hermitage Amsterdam. Fotó: Farkas Gergő

Bolyácz Róbert: Ezt megtapasztalva arról is beszélgettünk a koordinátorokkal, hogy magyar viszonyok között ez megvalósítható lenne-e, és vajon lehetne-e Magyarországon működtetni egy hasonló rendszert. Arra jutottunk, hogy mindenképpen szükség lenne jogi és pénzügyi háttérre, állami vagy önkormányzati szerv lobbierejére, ezek nélkül nem tartják a koordinátorok elképzelhetőnek a megvalósítást.

A holland tanulmányút kapcsán Nagy Magdolnával, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) megbízott igazgatónőjével, illetve Pacsika Mártonnal, a projekt módszertani fejlesztésért felelős munkatársával, egyben a tanulmányi út szakmai tartalmának felelősével készített korábbi interjúnk itt érhető el.

*

A külföldi tanulmányútra a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú európai uniós projekt keretében került sor.  A projekt kétmilliárd forint európai uniós forrásból valósul meg 2017. február 1. és 2020. január 31. között a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár konzorciumi együttműködésében. A projekt megvalósítói elkötelezettek az esélyegyenlőség szerepének növelése, a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása és a kulturális javakhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségének megteremtése mellett.

Szerző: Kajári Gabi, Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ

Fotók: Farkas Gergely és Joó Emese múzeumi koordinátorok